Bartók Béla: Cantata profana - a kilenc csodaszarvas
"Az ihletet adó verseket, úgynevezett kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Erdőidecs (Idicel) és Felsőoroszi (Urusiu de Sus) községekben. Mindkét településen még 1998-ban is akadtak öregek, akik töredékesen bár, de emlékeztek ezekre a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő, ám pogány kori emlékeket őrző szövegekre. A kétféle változatból Bartók maga teremtette meg a végleges szöveget, ő fordította magyarra is."
Volt egy öregapó, Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testébõl sarjadzott Szép szál kilenc fia. Nem nevelte õket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre; Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni.
Az erdõket járta, hej-haj! És vadra vadászott, hej! Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak; Annyit barangoltak, És addig vadásztak, Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszarvasnyomra. Addig nyomozgattak, Utat tévesztettek, Erdõ sûrûjében Szarvasokká lettek; Karcsú szarvasokká váltak Erdõ sûrûjében.
Hej, de az õ édes apjok Várással nem gyõzte, Fogta a puskáját, Elindult keresni Kilenc szép szál fiát. Reátalált a szép hídra, Hídnál csodaszarvasnyomra; Szarvasnyom után elindult, El is jutott hûs forráshoz, Hûs forrásnál szarvasokhoz, Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott.
De a legnagyobbik szarvas - Jaj, a legkedvesebb fiú - Szóval imígy felfelele: "Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tûzünk A szarvunk hegyére, És úgy hajigálunk Téged rétrõl rétre, Téged kõrõl kõre, Téged hegyrõl-hegyre, S téged hozzávágunk Éles kõsziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!
Az õ édes apjok Hozzájuk így szólott, És híva hívta, És õket hívó szóval hívta: "Édes szeretteim, Kedves gyermekeim, Gyertek, gyertek haza, Gyertek vélem haza, Jó anyátok vár már! Jöjjetek ti vélem A jó anyátokhoz, A ti jó anyátok Várva vár magához. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve, Az asztalon serleg, Anyátok kesereg; - Serleg teli borral, Jó anyátok gonddal. A fáklyák már égnek, Az asztal is készen, A serlegek töltve..."
A legnagyobb szarvas, - Legkedvesebb fiú - Szóval felfelelvén Hozzá imígy szóla: "Kedves édes apánk, Te csak eredj haza A mi édes jó anyánkhoz! De mi nem megyünk! De mi nem megyünk! Mert a mi szarvunk Ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe; A mi karcsú testünk Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; Karcsú lábunk nem lép Tûzhely hamujába, Csak puha avarba; A mi szájunk többé Nem iszik pohárból, Csak hûvös forrásból."
Volt egy öregapó, Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Nem nevelte õket Semmi mesterségre, Csak erdõket járni, Csak vadat vadászni, És addig-addig Vadászgattak, addig: Szarvassá változtak Ott a nagy erdõben. És az õ szarvuk Ajtón be nem térhet, Csak betér az völgyekbe; A karcsú testük Gúnyában nem járhat, Csak járhat az lombok közt; A lábuk nem lép Tûzhely hamujába, Csak a puha avarba; A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból.
