Sün Sámuel és Mókuli jó barátok voltak, sokat játszottak együtt az erdőben, mindenre kíváncsiak voltak, és ha valamit nem tudtak, megkérdezték a szüleiket. Egy szép nyári napon is az erdőt járták, amikor halk beszélgetésre, lábacskák surranására lettek figyelmesek, és egy kedves hang azt mondja: - Nagyon megdicsérlek benneteket, hogy ilyen szép csendben sétáltok az erdőben. Tudjátok itt az erdő lakói vannak otthon mi csak vendégek vagyunk. – Kicsodák ők, és ki szólt az előbb? -kérdezte Süni
- Hát nem tudjátok? – szólt le az álmos bagoly a fáról, a kisebbek az ovisok, a nagyobbak pedig az óvónénik.
- És miért jöttek ide?
- Azt én már nem tudom. - ásított az erdő doktora és becsukta a szemét.
A két jóbarát lábait tovább vitte a kíváncsiság és nesztelenül lopakodtak a gyerekek után. Akkor estek igazán ámulatba, amikor az óvó néni nagy színes zsákokat vett elő és megbeszélte a gyerekekkel, hogy ha szemetet látnak szedjék fel és tegyék a zsákba. Mókuli és Süni nagyon érdekesnek találta, hogy amikor a gyerekek találtak valamit, akkor büszkén kiáltottak fel: papír!, műanyag!, üveg!, zacskó!, toll!, uzsonnás táska!, sőt valaki még egy piros kisautót és egy sáros, kócos kisbabát is talált. Az óvónéni segített kiválasztani melyik tárgyat hova tegyék, a gyerekek meg versenyezve kerestek és sajnos találtak is sok olyan dolgot, ami nem az erdőbe illik. Nagyon tetszett ez a játék a két jóbarátnak és elhatározták, ha hazaérnek ők is játszanak ilyet. Csakhogy otthon nem volt senki, sem Süniéknél, sem Mókuliéknál. /Azt már elfelejtette a két kis kópé, hogy azt beszélték meg a szüleikkel, ma Süni nagyi vigyáz rájuk./
Mókuliékhoz érve először is színes zsákokat kerestek. Találtak is lilát, barnát, fehéret, feketét. Aztán ami csak belefért belegyömöszölték a zsákokba. Amikor körülnéztek az odúban, büszkén állapították meg, hogy jó munkát végeztek, mindent eltakarítottak a szobából.
- Mi is olyan ügyesek vagyunk, mint az ovisok! – mondták.
- Anyáék biztosan nagyon fognak örülni! - ugrándoztak boldogan, és elszaladtak Süniékhez hogy ott is színes zacskóba pakoljanak mindent.
A nagy munkába bizony nagyon elfáradtak, egy bodzabokor árnyékába ledőltek és már aludtak is.
Süni nagyi ez alatt mogyorós palacsintát sütött, mert tudta, hogy a kisunokája és annak barátja is nagyon szereti. Elmúlt dél és még senki nem jött. Süni nagyi megkérdezte a szajkót: - Nem láttad valahol Mókulit? A szajkó vagy másik nevén mátyásmadár körülnézett aztán libbent egyet és tovaszállt.
- Na veled aztán ki vagyok segítve, nem szól semmit csak elrepül!- mérgeskedett nagyi.
Hanem a mi minden lében kanál mátyásmadarunk azonnal fellármázta a környéket:
- Eltűntek! Eltűntek! Nincsenek meg Mókuliék!
A nagy lárma eljutott Mókuli papa fülébe is és kétségbeesve szólt Sün papának, hogy menjenek gyerekeket keresni. Először otthon nézték meg, hátha csak elbújtak a huncutok. De jaj! A lakás felforgatva a takarók, párnák, edények, játékok mindenféle színes zacskóba gyömöszölve. Most már komolyan megrettent a két apuka! Csak nem valamelyik ragadozó madár járt erre? Olyan kicsik még a gyerekeik, talán nem vették észre a veszedelmet! De miért gyömöszöltek mindent zsákokba? Felbolydult az erdő, mindenki a két elveszett kicsit kereste. Csak bagoly doktor nem sietett segíteni. Amikor egyik szemét résnyire nyitotta látta a két alvó-szuszogó apróságot és megnyugodott, hogy nincs baj.
Lassan este lett, az erdő lakói egyre kétségbeesettebben keresték az elveszetteket, bagoly úr és két kicsi pedig békésen aludtak. Amikor azonban besötétedett és a bagoly felébredt, egyet kettőt suhintott meggémberedett szárnyival és odaszólt Mókuli mamának: - Ott alszanak a bokorban!
Volt öröm, volt ölelés simogatás, volt finom vacsora a megtalálás örömére. Késő estére elcsendesedett az erdő, úgy tűnt minden rendbe jött. Süni papa és Mókuli papa beszélgettek csendben: - Csak azt nem értem, miért kellett így mindent felforgatni? Nem találom a pipámat sem! - méltatlankodott Sünpapa. - Így, így helyeselt Mókuli papa, úgy eltüntették ezek a mihasznák a diótörőmet, hogy kénytelen voltam a fogammal feltörni a vacsorának való diót-mogyorót.
- Kérdezzük meg őket! -javasolta Sün apó és máris hívták a gyerekeket.
- Nos, kezdte Mókuli papa - meséljétek el miért csináltátok ezt az iszonyú felfordulást otthon? A két csemete egymás szavába vágva mesélte, látták az erdőben hogy az ovisok is ezt csinálták. Színes zsákokba szedték ami nem az erdőbe való, és az óvónéni még meg is dicsérte őket.
- Azt hittük bennünket is megdicsértek!- méltatlankodott a két jómadár. Addigra azonban már hangosan hahotázott a két apuka, de még a két anyuka, sőt az aggódó nagyika is.
Lehajtott fejjel, majdnem sírva mondák egymásnak: - Apáék kinevetnek minket!
No, ezt a panaszkodást hallva abbamaradt a nevetés, és a szülők kedvesen magyarázni kezdtek. Az ovisok színes zsákokba gyűjtötték a szemetet, hogy majd az oviudvaron lévő színes kukákba tegyék. Azért kiáltottak amikor találtak valamit, hogy az óvónéni mondja meg melyik zsákba kell tenni azt a szemetet. Így vigyáznak az erdőre, és ha nagyok lesznek már egyáltalán nem lesz szemetes sem az erdő, sem azt utca, sem a játszótér, mert a szemétből újra papírt és műanyagot lehet csinálni.
Nahát! - ezt én is tudom – gondolta Mókuli. Eszébe jutott, hogy a mellettük lévő fán lakó mókuscsalád egyik rakoncátlan fia mindig kidobálja az oduból a dió és mogyoróhéjat. Gondolta készít valami szépet belőle és akkor ő is olyan ügyes lesz mint az ovisok. Az egyik elfelezett dióhéjból kishajót készített, cseresznyemagból még kapitányt is fabrikált bele és odaadta a kismókusnak. Az volt csak a baj, hogy még másik 7 kistestvére volt, és mindegyik ilyen kishajót szeretett volna. Süni és Mókuli egész nap dolgozott és estére készen voltak. Nem csak a szomszéd mókuscsalád, de a környék minden kismókusa, kis sünije olyan játékokkal játszott amit ők készítettek valamilyen megmaradt anyagból. Fáradtan feküdtek le este, és két ásítás között azt kérdezte anyukájától Mókuli:
- Anya te tudod, hogy milyen szemetet milyen színű kukába kell tenni? – a választ azonban már nem hallotta, mert békésen szuszogott puha levélpárnáján.
Te tudod, melyik szemét milyen színű kukába való?
Mókuliék jól választották a lila, barna, fekete, fehér zsákokat?
Judit óvónéni